• +36 20 598 9669 +36 30 014 8177

  • pillevetrendelo@gmail.com

  • Sződ, Dózsa György út 114.

Macskák oltási protokollja

A macskák különböző betegségek elleni oltása ugyanolyan fontos, mint a kutyáké. Nagyon súlyos, akár halálos lefolyású vírusos betegségekről van szó. Ha szeretnénk, hogy minél tovább egészségesen velünk maradjanak kedvenceink, évente oltani kell őket. Ez egyben alkalmat ad az állatorvosnak az általános állapot felmérésére, az esetleges rejtett problémák felderítésére és megoldására. Sokan úgy gondolják, hogy a szobában tartott cicákat felesleges oltani. Ez csak részben igaz. Olyan betegségek ellen, amiknek a terjedéséhez közvetlen kontakt kell egy másik, beteg állattal (pl. veszettség, leukózis), valóban nem kell beoltani egy szobacicát, ha nincs mellette kijárós, másik macska. Ellenben az olyan vírusok ellen, amiket a cipőnkkel, ruházatunkkal hazavihetünk, igencsak javasolt beoltani az állatokat. Ha egy állat immunrendszere valami miatt meggyengül (pl. idős, krónikus beteg), nincs oltva és megfertőzi például a macskanátha egyik vírusa, akár kórházi felvételre is szüksége lehet, mert olyan magas, nem múló a láza vagy fájdalmas nyelvfekélye alakul ki, ami miatt napokig nem tud enni vagy nem kap rendesen levegőt az orrán át, mert a másodlagos bakteriális fertőzés miatt olyan sűrű az orrváladéka. A megelőzés mindig könnyebb és olcsóbb mint a kezelés!

Az állatorvosoknak nem célja, hogy feleslegesen beoltsák az állatokat. A rendelőben mindig igyekszünk felmérni a gazdik segítségével a cicák életkörülményeit, szokásait és ennek megfelelően alakítjuk ki az oltási protokollt. Az alábbiakban szeretnénk összefoglalni azokat a macskabetegségeket, amik ellen a rendelkezésünkre áll oltóanyag. Az összes itt felsorolt betegség (a veszettség kivételével) csak a macskákat betegíti meg. Kutyára, emberre, nem veszélyesek.

Az „alapoltás” a macska panleukopenia (macska parvovírus) és a „macskanáthát” okozó két vírus (macska herpesvírus és calicivírus) ellen alakít ki védettséget.


Macskák fertőző bélgyulladása (panleukopenia): A kutyák parvovírusához hasonlóan ez a vírus is a fiatal, 3-5 hónapos állatokra veszélyes leginkább. Náluk a legsúlyosabbak a tünetek, legmagasabb az elhullás veszélye. Vemhes állatokban okozhat vetélést, a mégis megszülető kölykökben pedig súlyos agyi károsodás, szívizomgyulladás maradhat vissza. A kutyák betegségével ellentétben a cicáknál a hasmenés általában később jelentkezik és valamivel ritkábban véres. Inkább hányás, étvágytalanság és magas láz a jellemző. A vírus csontvelőben történő szaporodása vérszegénységet és a fehérvérsejtszám drasztikus csökkenését vonja magával. A súlyos immunszuppresszió lehetővé teszi másodlagos fertőzések kialakulását.  Macskáknál is előfordulhat szívizomgyulladás miatti perakut elhullás.
A kórelőzmények és a vérvizsgálat eredménye már valószínűsíti a diagnózist. A bélsárból gyorsteszttel kimutathatók a vírus elleni ellenanyagok, de mivel a macskák sokszor csak rövid ideig ürítik a vírust, a negatív teszt nem zárja ki a betegséget.
Sajnos, intenzív kórházi kezelés ellenére is, sok fertőzött macska elpusztul a betegség következtében. Az oltással a kutyákhoz képest erősebb védettség alakítható ki a betegség ellen. Ugyanúgy, mint a kutyák parvovírusa, a macskáké is hosszan túlél a környezetben.


Macskanátha: A „macskanáthát” leggyakrabban két vírus okozza. A macskák calicivírusa  (FCV) és a macskák herpesvírusa (FHV vagy rhinotracheitis) ellen hatékony az oltás. Felső légúti tünetek (tüsszögés, orrfolyás, kötőhártyagyulladás, láz) a jellemzők. Ezek erőssége az állat immunstátuszától és a vírusokkal együtt fellépő más kórokozók pl Bordatella baktériumok jelenlététől függ. A macskaherpes okozhat vetélést, de súlyos szaruhártyagyulladást is, ami akár fekélyek kialakulásához vagy a szaruhártya perforációjához vezethet. A calicivírus szájüregi fekélyeket okozhat (főleg a nyelven), ami fájdalommal, a táplálékfelvétel elmaradásával jár. Akár enyhébb tüdőgyulladás vagy polyarthritis (ízületgyulladás) is kialakulhat a fertőzés következtében. A herpesvírus a tünetek múltával is évekig jelen lehet a szervezetben, ami a betegség fellángolásához vezet, ha meggyengül az állat immunrendszere. Krónikus macskanátha az orr turbináliák sorvadása és a nyálkahártya tartós sérülése miatt alakulhat ki. Ez állandó savós vagy gennyes orrfolyást jelent vagy azért, mert a vírus folyamatosan jelen van, vagy azért mert a környezetből az orrüregbe érkező más hatások (pl pollen, baktériumok) ellen nem képes védekezni az állat. A diagnózis a tünetek alapján lehetséges, de egy immunszuppresszált állat (pl FIV vírussal fertőzött vagy autoimmun betegség miatt folyamatosan szteroidot szed) esetében érdemes PCR vizsgálattal igazolni a herpesvírus jelenlétét. Az állatorvos a macska tüneteit kezeli, ami a súlyosságtól függően, akár kórházi ellátást is vonhat maga után. A vírus terjedhet közvetlen kontakt útján, de ragályfogó tárgyakkal is. Magyarországon nem kötelező a macskákat veszettség ellen oltatni, de a saját védelmünk érdekében is erősen javasolt beadni az oltást minden olyan macskának, akinél fennáll annak a veszélye, hogy idegen állat megharaphatja.


Veszettség: A veszettség vírussal elsősorban a ragadozó állatok fertőződnek, ők érzékenyebbek rá, de a betegség kialakulhat pl lóban és kérődzőkben is. Minden emlősállatban megeredhet a fertőzés. A vírus az agyvelőben, gerincvelőben szaporodik el, ahol gyulladást okoz, majd az idegek mentén eljut a nyálmirigybe és a nyállal kerül újra a környezetbe. A lappangási idő általában 2-8 hét. A betegség lefolyása általában 4-6 nap (ritkán 8-15). A klasszikus, dühöngő veszettségnek három szakasza van. Az elsőben megváltozik az állat viselkedése. Tompult a tudatállapot, elhúzódik, megváltozik a hangja (nyálzás már itt is megfigyelhető sok esetben), rendellenes az étvágya (tárgyakat is megeszik). A második szakasz a dühöngésé. Az állat támad, harap, karmol. Ez különösen macskában gyakori. A harmadik szakaszban bénulás figyelhető meg. Először kancsal az állat és lóg az állkapcsa, nagyon nyálzik, nem tud nyelni, enni és inni. Ezt követően először a hátsó, majd az első végtagok bénulnak le. A felsorolt szakaszok nem mindig különülnek el egymástól élesen. Főleg rókák esetében előfordul a csendes veszettség is. Ilyenkor kimarad az izgalmi szakasz és inkább a bénulásos tünetek dominálnak. Gondoljunk rá, hogy az út mentén üldögélő, felállni nem tudó rókát nem feltétlenül elütötték. Akár veszett is lehet! A betegségre gyanút keltenek a tünetek, de biztos diagnózis csak az állat elhullása után lehetséges az agyvelő vizsgálatával és kísérleti egéroltással. A WHO adatai alapján a mai napig 55.000 ember hal meg évente veszettségben, 15.000.000 humán oltást adnak megelőzés céljából, amellyel 280.000 ember halálát előzik meg. A halálos esetek 90%-a Ázsiában és Afrikában fordul elő. Magyarországon az 1930-as évek óta kötelező az ebek veszettség elleni védőoltása, amelynek hatására a háziállatok körében nagyban lecsökkent a fertőzöttség. A rókák szájon át történő vakcinázása is nagyban elősegítette a betegség visszaszorulását. Napjainkban a diagnosztizált veszett állatok kb. 75%-a róka, 25%-a kutya és macska. A kutyák rendszeres oltása révén, a háziállatok közt 50%-ban a macskák érintettek. A szomszédos országokban azonban még sok helyen rendszeresen előfordul a veszettség. Románia, Szerbia, Ukrajna területén is jelen van és sajnos, a fertőzött állatok nem ismerik az országhatár fogalmát. Külföldi, egzotikus nyaraláson is legyünk résen! Harapás, karmolás esetén keressük fel a helyi orvost! A vírus a fertőzött állat nyálában van, így kutya-, róka-, macskaharapással, vagy sebzésen keresztül nyállal fertőződhetünk. A lappangási idő 3-8 hét (szélsőséges esetekben akár 8 hónap is lehet), idegrendszeri tüneteket okoz és halálos kimenetelű. Marás esetén azonnali szappanos lemosás és betadine-os fertőtlenítés szükséges, majd forduljunk sürgősen háziorvosunkhoz. Ha a kutya egy éven belül be volt oltva veszettség ellen, akkor nem kell aggódnunk, viszont ha nem, akkor a veszettség gyanúja fennáll, ekkor az orvos hatósági eb megfigyelést és a harapott ember oltását rendelheti el. A denevéreknek is megvan a saját veszettségvírusuk. Rendellenesen viselkedő denevért (pl nappal aktív) semmiképpen se próbáljunk megfogni!


A macskák vírusos leukosisa: A betegséget a macskaleukosis vírus (FeLV) okozza, amit a fertőzött állatok harapás, párzás útján terjesztenek. Fontos fertőzési forrás a nyál. A hosszú időn át közösen használt etető- és itatótálak, egymás mosdatása is szerepet játszik a betegség macskák közötti terjedésében. Fertőzés bekövetkezhet az anyaméhben is, ami fertőzött kölykök születésével jár (vetélés is előfordulhat). A vírus a környezetben nem képes túlélni. A fertőződés évekig tünetmentes maradhat, de sajnos nem gyógyítható, mert a vírus „beépül” a gazdasejetk DNS-ébe. A tünetek nagyon változatosak lehetnek. Láz, romló általános állapot, lesoványodás szájüregi gyulladások gyakoriak. A vírus a csontvelőben is szaporodik, ami súlyos vérszegénységhez és leukopeniához vezethet. A nyirokcsomók daganatos elváltozása (lymphoma) mögött is gyakran FeLV fertőzés áll. Támogató kezelés lehetséges. A folyamatos immunerősítés különösen fontos a jó életminőség kialakításához és a betegség fellángolása ellen. A fertőzött állatokat javasolt bent tartani, hogy ne terjesszék tovább a betegséget és, hogy minél kisebb eséllyel kapjanak el más betegségeket, amik tovább gyengítenék az immunrendszerüket. A vírus ellen termelt ellenanyagok általában gyorsteszttel kimutathatók. Ez alól kitételt képez az az időszak, amikor a szervezet áthangolódik, elkezdi termelni az ellenanyagokat. Ez kb 1 hónap a fertőzéstől számítva. A fiatal cicák szervezetében sem mutathatók ki az ellenanyagok, csak 8-10 hetes kor fölött.  Szintén nem mutathatók kia ellenanyagok a nagyon rossz általános llapotó, letörési fázisban lévő állatok véréből. ilyenkor a szervezet már olyan kimerült, hogy nem képes ellenanyagok termelésére. Ilyen esetekben a vírus örökítőanyagának kimutatása javasolt a szervezetből PCR vizsgálat segítségével. A betegség elleni oltás hatékony, de csak egy évig hat, ezért szigorúan tartani kell az oltás ismétlésének időpontját. Az első oltás előtt az állatorvos elvégez egy gyorstesztet az állat véréből. Ha ez negatív és a tulajdonosnak van lehetősége 1 hónapra bent, más macskáktól elkülönítve tartani az állatot, 1 hónap múlva javasolt a teszt elvégzésének megismétlése és (amennyiben az ismételt teszt is negatív) az oltási sor megkezdése. Ha a tulajdonos nem tudja megvalósítani a karantént vagy nem akar várni az oltással, az állatorvos beoltja a macskát, de tudni kell, hogy ilyen esetben nem biztos, hogy a macska nem fertőzött.


Macskák oltási protokollja

Kölyökmacskák oltási sora:

Nem kijárós, vagyis szobacicáknak:
8-10 hetes korban: kombinált oltás
11-13 hetes korban: az első oltás ismétlése

Kijárós cicáknak:
8 hetes korban: kombinált oltás
10-11 hetes korban: az előző oltás ismétlése
12-14 hetes korban: veszettség vírus elleni oltás és FeLV teszt

Ha az állat karanténban tartható: 16-18 hetes korban FeLV teszt ismétlése és, ha negatív, az első leukózis elleni oltás
19-22 hetes korban: a leukózis elleni oltás ismétlése
Ha az állat nem tartható karanténban: 15-17 hetesen FeLV teszt és leukózis elleni oltás
18-20 hetesen a leukózis elleni oltás ismétlése

Felnőtt macskák oltásai: A kölyökkori vakcinák évi egyszeri ismétlése, akár összevonva.
Féreghajtás: Kölyköknek minden oltáskor féreghajtó adása javasolt, felnőtt egyedeknél 3 havonta.