Kutyák oltása és megelőzhető betegségeik

A kutyák oltása alapvető fontosságú egészségük megőrzése érdekében. Általánosan elmondható, hogy a megelőzés kevésbé költséges, mint a már kialakult betegség kezelése, aminek ráadásul még a kimenetele is kétséges, mivel súlyos betegségekről van szó. Magyarországon az évenkénti veszettség elleni oltást kötelezően előírja a törvény, de minden kutyát érdemes rendszeresen beoltani kombinált oltással is. Ez az oltás négy betegség ellen véd. Ezek a parvovírusos bélgyulladás, a szopornyica, a kutyák fertőző májgyulladása (Rubarth kór) és a leptospirosis. A közhiedelemmel ellentétben a vakcinázás hatására kialakult védettség nem védi az állatokat egész életükben. A leptospirosis például bakteriális betegség és a védettség csak fél-egy évig tart ki. Az alábbiakban szeretnénk egy összefoglalót adni ezekről a súlyos betegségekről, hogy felhívjuk a figyelmet a rendszeres vakcinázás fontosságára.

Szopornyica
A szopornyica a kutyák heveny, lázas betegsége, mely idegrendszeri, légzőszervi és emésztőszervi tüneteket okoz. Esetenként bőrkiütések, vetélés/halvaszületés, fogzománc fejlődési rendellenességek, szárazszem betegség is előfordulhatnak. Pár évtizede elterjedt betegségnek számított, napjainkban a kiterjedt vakcinázásoknak köszönhetően visszaszorult. Főleg az oltatlan, menhelyi, illetve gyenge immunrendszerű állatokra veszélyes. Többnyire fiatal kutyákban fordul elő.  A kutyaféléken kívül egyéb húsevő, mindenevő emlősöket is megbetegíthet, embert nem fertőz. A házimacskákban a fertőzöttség tünetmentes. A vírus különböző testváladékokkal terjed.
A lappangási idő 3-7 nap. A betegség súlyossága és a kórlefolyás a vírus virulenciájától és az állat immunállapotától függ.
A betegség lefolyása három szakaszra osztható.  A első szakaszban láz és felső légúti tünetek, mint savós orrfolyás, köhögés, kötőhártya gyulladás jelentkezhetnek. A második szakaszban (1-2 hét múlva) tüdőgyulladás alakulhat ki, melyet baktériumos felülfertőződés súlyosbíthat. Tünete lehet a nehézlégzés, gennyes orrfolyás. Gyomor és bélgyulladás is előfordulhat, mely hányást, hasmenést okoz. A harmadik szakaszban (a kezdeti tünetek után 2-6 héttel) agyvelőgyulladás alakulhat ki, különféle idegrendszeri tüneteket okozva (pl. görcs, tompultság, öncsonkítás, bizonytalan mozgás, a hátsó végtagok bénulása, tic, vakság). A harmadik szakasz az esetek kb felében kialakul és az ebbe a stádiumba jutott állatok általában 10-14 napon belül elpusztulnak. Aki mégis túléli a betegségnek ezen stádiumát, abban idegrendszeri tünetek maradnak vissza: ataxia, csökkent szaglóképesség, epileptiform görcsök jelentkezhetnek.
Ritkán kialakulhat a betegség idős, szopornyica ellen régóta nem oltott kutyákban, akiknek gyengébb az immunrendszere. Fertőzési forrás lehet például egy fiatal, frissen befogadott, szopornyicás kiskutya. Ilyenkor inkább krónikus a betegség lefolyása és ritkábban látunk légzőszervi és emésztőszervi tüneteket. Látászavar, depresszió, tudatzavar, fokozatos elbutulás figyelhető meg. Kényszermozgás, a fej szilárd tárgyaknak támasztása, bénulásos tünetek és ritkábban görcsök is előfordulnak.
Az állatorvos a diagnózist a tünetek, illetve vizeletből vagy a kötőhártyáról vett minta PCR tesztje alapján állítja fel. Ez a tünetek megjelenése után 4 nappal már pozitív eredményt ad a fertőzött állatoknál. A gyógykezelés tüneti kezelésen és az immunrendszer erősítésén alapul. A betegség első négy napjában adott immunszérum adása meggátolja a súlyosabb tünetek kialakulását, segíti a betegség leküzdését, ezért javasolt szérum adása minden oltatlan, fiatal, felső légúti tüneteket mutató kutyának, akinek hőemelkedése van. Főleg, ha rossz körülmények közül jön vagy frissen került be egy menhelyre.
Minél hamarabb kerül a beteg  szakszerű ellátásra annál kedvezőbb kimenetel várható.

A kutyák parvovírusos bélgyulladása
Világszerte előforduló, rendkívül súlyos, gyakran életveszélyes vírusos bélgyulladást okoz a kutyák Parvovírusa. Főleg a kölyökkutyákra veszélyes, de idősebb ebek is megfertőződhetnek. A vírus elsősorban kutyákra veszélyes, azonban időnként megbetegítheti a macskákat is.
A lappangási idő 4-6 nap. A vírus a gyorsan osztódó sejtekben szaporodik. A csontvelő, a bélbolyhok cryptáinak sejtjei, vemhes állatban a fejlődő magzatok a kifejezett célpontjai. A vemhes állatok gyakran vetélnek vagy már halott kölyköket hoznak a világra. A csontvelőben történő szaporodás a fehérvérsejtek számának csökkenését és ezáltal immunszupressziót okoz, ami tovább kedvez a vírus szaporodásának és elősegíti a másodlagos fertőzések kialakulását. A bélhámban történő szaporodás “lecsupaszítja” a nyálkahártyát, megrövidíti a bélbolyhokat, ami masszív véres hasmenéshez vezet. A fertőzött állatok lázasak, bágyadtak, sok esetben hánynak. Fiatalokban előfordulhat szívizomgyulladás és hirtelen elhullás is. A hat hetes és hat hónapos kor közötti fiatalok vannak leginkább veszélyben. Az ő tüneteik a legsúlyosabbak általában. A kiszáradás, másodlagos fertőzések és egyéb komplikációk (pl a belek összecsúszása-bélinvaginatio) az állatok életébe kerülhet.
A fertőzött állat a fertőzés utáni 3.-4. naptól kezdve üríti a vírust 7-10 napon át. A vírus ellen termelődött ellenanyagok is kimutathatók a vérből a 3.-4. naptól kezdve. Tévhit, hogy a betegségen átesett állatok egész életükben természetes védettséget élveznek! A vérben fertőződés után az ellenanyagok szintje csak kb egy évig állandó, majd fokozatosan csökken.
A tünetek, az állat kora, oltottsági állapota már felkelti az állatorvos gyanúját a betegségre. Ezt gyorsteszttel, PCR vizsgálattal lehet igazolni. Tüneti kezelés és támogató terápia mellett, kész ellenanyagok szervezetbe juttatásával, tudjuk segíteni a betegség leküzdését. Ezeknek az állatoknak általában kórházi kezelésre van szükségük. Sajnos a kezelés ellenére az állat nem mindig gyógyul meg. Intenzív kezelés nélkül pedig csak 10 % éli túl a betegséget.
A Parvovírus különösen ragályos, rendkívül ellenálló kórokozó, a környezetben több hónapig fertőzőképes maradhat. A fertőzött állat környezetét háztartási hipóval érdemes fertőtleníteni, amit 1:30-hoz higítunk és 10 percig hagyunk hatni a felületeken.
Olyan háztartásban, ahol a vírus 2 éven belül előfordult, a frissen bekerült kiskutyák fokozott veszélynek vannak kitéve.

Rubarth-kór
A betegséget a canine adenovírus-1 okozza. A vírus a májat és a vérerek endothel sejtjeit támadja meg. Súlyos májkárosodás, esetleg veseelégtelenség és agyvelőgyulladás is előfordulhat. Láz, sárgaság, hasi fájdalom, hányás a vezető tünet. Az agyvelőgyulladásban is szenvedő állatoknál ezen kívül görcsök, gyorsan előrehaladó, négy végtagra kiterjedő bénulás, majd kóma figyelhető meg. Ezek az állatok sajnos nagyon hamar elpusztulnak. A szaruhártya füstszerűen elhomályosodhat az ott kialakuló gyulladás miatt, ami a szem jellegzetes, kékes színéhez vezet („hepatitis blue eye”). A 3 hónapos és egyéves kor közötti állatok vannak a leginkább veszélyben.

Leptospirosis
A fenti betegségektől eltérően a leptospirosist nem vírus, hanem baktérium okozza, ráadásul több faj és ezen belül több törzs és szerotípus, ami megmagyarázza, hogy az oltás miért csak fél (max egy) évig véd a betegség ellen. Bármilyen korú oltatlan kutyában kialakulhat a betegség. Ritkán, de macskában is megjelenhet. Főleg a rágcsálók hordozzák a kórokozót, az ő vizeletükkel ürül a környezetbe, ahol a vízben és a talajban sokáig túlél. Ott, ahol sok a rágcsáló pl istálló van vagy mondjuk árvizek után (vándorolnak a rágcsálók illetve kimosódik a baktérium a talajból) különösen nagy veszélynek vannak kitéve a kutyák. A fertőződés történhet a rágcsálók elfogyasztásával, fertőzött víz fogyasztásával, de akár bőrsérüléseken keresztül is.
A fertőződés után általában tünetek nélkül jelen vannak a baktériumok a vérben. Innen az immunrendszer gyorsan eliminálja őket, de a vese tubulusaiban sokáig túlálnek a baktériumok, súlyos gyulladást okoznak és a vizelettel a ürülnek. Körülbelül 1 héttel a fertőzést követően láz, étvágytalanság, bágyadtság jelentkezik. Súlyos, akut veseelégtelenség, májgyulladás és vérszegénység is kialakulhat. Megfigyelhető sárgaság, sápadtság, sötét vizelet, fokozott vízfelvétel, hányás és (a veseelégtelenség stádiumától függően) fokozott vagy csökkent vizeletüítés.
A diagnózis felállításában segítenek a tünetek, a kórelőzmény (oltottsági állapot, tartási hely) és a laboratóriumi vizsgálatok. Nehezíti a helyzetet, hogy az állatok lehetnek tünetmentes hordozók, a vakcinázás is megemeli a vérbeli ellenanyagszintet és az, hogy a baktérium nem ürül folyamatosan a vizelettel és a vérpályában sincs mindig jelen.
A vese- és májelégtelenség tüneti kezelése mellett ezek az állatok hetekig antibiotikumot kapnak. Mivel az állapotuk általában súlyos és komplex betegségről van szó, kórházi kezelést igényelnek, de még így is kétes a betegség kimenetele.
Fontos tudni, hogy a Leptospirák az embert is megbetegíthetik! Bennünk is kialakulhat vese- és májelégtelenség! A fertőződés a bőrön át is bekövetkezhet, ezért gumikesztyű használata és a környezet fertőtlenítése javasolt. Ha egy fertőzött állat tulajdonosa lázas tüneteket észlel magán, mielőbb jelentkezzen a háziorvosánál!

Veszettség
A veszettség vírussal elsősorban a ragadozó állatok fertőződnek, ők érzékenyebbek rá, de a betegség kialakulhat pl lóban és kérődzőkben is. Minden emlősállatban megeredhet a fertőzés. A vírus az agyvelőben, gerincvelőben szaporodik el, ahol gyulladást okoz, majd az idegek mentén eljut a nyálmirigybe és a nyállal kerül újra a környezetbe. A lappangási idő általában 2-8 hét. A betegség lefolyása általában 4-6 nap (ritkán 8-15).
A klasszikus, dühöngő veszettségnek három szakasza van. Az elsőben megváltozik az állat viselkedése. Tompult a tudatállapot, elhúzódik, megváltozik a hangja (nyálzás már itt is megfigyelhető sok esetben), rendellenes az étvágya (tárgyakat is megeszik). A második szakasz a dühöngésé. Az állat támad, harap, karmol. Ez különösen macskában gyakori. A harmadik szakaszban bénulás figyelhető meg. Először kancsal az állat és lóg az állkapcsa, nagyon nyálzik, nem tud nyelni, enni és inni. Ezt követően először a hátsó, majd az első végtagok bénulnak le. A felsorolt szakaszok nem mindig különülnek el egymástól élesen.
Főleg rókák esetében előfordul a csendes veszettség is. Ilyenkor kimarad az izgalmi szakasz és inkább a bénulásos tünetek dominálnak. Gondoljunk rá, hogy az út mentén üldögélő, felállni nem tudó rókát nem feltétlenül elütötték. Akár veszett is lehet!
A betegségre gyanút keltenek a tünetek, de biztos diagnózis csak az állat elhullása után lehetséges az agyvelő vizsgálatával és kísérleti egéroltással.
A WHO adatai alapján a mai napig 55.000 ember hal meg évente veszettségben, 15.000.000 humán oltást adnak megelőzés céljából, amellyel 280.000 ember halálát előzik meg. A halálos esetek 90%-a Ázsiában és Afrikában fordul elő. Magyarországon az 1930-as évek óta kötelező az ebek veszettség elleni védőoltása, amelynek hatására a háziállatok körében nagyban lecsökkent a fertőzöttség. A rókák szájon át történő vakcinázása is nagyban elősegítette a betegség visszaszorulását. Napjainkban a diagnosztizált veszett állatok kb. 75%-a róka, 25%-a kutya és macska. A kutyák rendszeres oltása révén, a háziállatok közt 50%-ban a macskák érintettek.
A szomszédos országokban azonban még sok helyen rendszeresen előfordul a veszettség. Románia, Szerbia, Ukrajna területén is jelen van és sajnos, a fertőzött állatok nem ismerik az országhatár fogalmát. Külföldi, egzotikus nyaraláson is legyünk résen! Harapás, karmolás esetén keressük fel a helyi orvost!
A vírus a fertőzött állat nyálában van, így kutya-, róka-, macskaharapással, vagy sebzésen keresztül nyállal fertőződhetünk. A lappangási idő 3-8 hét (szélsőséges esetekben akár 8 hónap is lehet), idegrendszeri tüneteket okoz és halálos kimenetelű. Marás esetén azonnali szappanos lemosás és betadinos fertőtlenítés szükséges, majd forduljunk sürgősen háziorvosunkhoz. Ha a kutya egy éven belül be volt oltva veszettség ellen, akkor nem kell aggódnunk, viszont ha nem, akkor a veszettség gyanúja fennáll, ekkor az orvos hatósági eb megfigyelést és a harapott ember oltását rendelheti el.
A denevéreknek is megvan a saját veszettségvírusuk. Rendellenesen viselkedő denevért (pl nappal aktív) semmiképpen se próbáljunk megfogni!
A saját védelmünk érdekében a törvény által előírt veszettség oltást minden kutyának be kell adatni és a kijárós macskák oltása is erősen javasolt!